Ezúttal azon agyaltam sokat még írás előtt, hogy mégis honnan vágjak ebbe bele. Aztán úgy döntöttem, az lesz a legjobb, ha ott kezdem, ahol én kezdtem. Más szóval ott, ami valószínűleg a leghasznosabb annak, aki életében először szán 2-3 órát az életéből arra, hogy megnézzen egy jó NASCAR-futamot - például ezt. Nekik az alábbiak remekül jönnek. Következzen nagy vonalakban a versenyhétvégék formátuma, a versenyprocedúra zászlókkal és boxkiállásokkal, valamint pár apróság.

Illetve még előtte a legalapabb alap bevezető. A NASCAR a National Association for Stock Car Auto Racing, azaz az Utcaiautó-versenyzés Nemzeti Szövetségének rövidítése, és hasonlít az FIA-ra: ez a szervezet is bajnokságokat ír ki, amelyek közül a három legfontosabb a három nemzeti sorozat, a Sprint Kupa, a Nationwide és a Camping World Teherautó sorozatok. Ez a blog elsősorban a Sprint Kupával fog foglalkozni, illetve érintőlegesen a Nationwide-al is. (A Sprint és a Nationwide amúgy szponzorok - előbbi esetében nem, korántsem, rövid sprintversenyekről van szó. :)) Mindhárom sorozatnak megvan a maga szabálykönyve, de az alábbi szabályok jórészt mindhárom sorozatra érvényesek.

Még egy legutolsó megjegyzés elöljáróban. A bevezetőben linkelt verseny két okból különleges: egyrészt Daytonában van, ami egyike annak a négy versenynek a 36-ból, ahol alapvetően tulajdonképpen mégiscsak végig padlógázzal mennek, és ez ilyen csak ezekre a versenyekre jellemző bolyok (pack racing), vagy - a rossz hűtés miatt csak rövid időre - "huzatás" (two-car tandem) kialakulását eredményezi. Ilyet máshol nem látsz - a többi futamon sem, de semmilyen más autósportban sem. Erről biztos, hogy lesz még szó. Másrészt a link épp a NASCAR leghíresebb futamára, a Daytona 500-ra mutat, ahol a rajtfelállás rendhagyó módon dől el.

Kezdjük is ezzel. Egy sima Sprint Kupa-versenyhétvége a következőképpen néz ki: pénteken egy szabadedzés, majd időmérő, szombaton két szabadedzés (utolsó a "boldog óra", happy hour), vasárnap futam. Az, hogy ilyen kevés idő van beállítani a kocsikat az időmérő előtt, illetve, hogy ilyen sok idő van változtatni a beállításokon az időmérő és a futam között, azt eredményezi, hogy a futamon gyakran markánsan más az erősorrend, mint az időmérőn. Részben ezért látni olyan sok előzést, főleg a futam első felében. A Daytona 500 kvalifikációs procedúrája rohadt bonyolult, de a lényege annyi, hogy tartanak egy időmérőt egy héttel a verseny előtt, ahol csak az első sor kerül lefixálásra, a többiek nagy része pedig két mini verseny, Párbajok, során szerzik meg a helyüket. Az időmérőn páratlan helyen végzettek az egyik, a páros helyen végzettek pedig a másik Párbajban állnak rajthoz. Az egyik Párbaj eredménye a pálya egyik oldaláról, a másik a másik oldaláról rajtolók sorrendjét határozza meg. Ezután jön két szabadedzés pénteken, egy szombaton, majd a futam vasárnap. A rajtrács utolsó helye mindkét esetben fenn van tartva egy olyan korábbi bajnoknak, aki még nem vonult vissza, nem kvalifikálta magát, de szeretne versenyezni (Champion’s Provisional). Ha többen akarnak, a legfrissebb bajnoké a hely, ha senki, akkor az előző helyeket eldöntő szabály alapján dől el ennek a helynek a sorsa is.

A verseny előtt az autók rajtsorrendben felsorakoznak a boxutcában, elhangzik a himnusz, a "Versenyzők, indítsák be a motorjaikat!", majd a felvezető autók elviszik a mezőnyt 3-4 felvezető körre. Mi jön ezután? A zászlók. Először is a zöld: ezzel indul a verseny. (Mellesleg repülőrajttal, aminek kisebb a jelentősége egy állórajthoz képest, mivel a jóval magasabb kezdősebesség miatt a gyorsabb reakcióval csak a gyorsulás kisebb szakaszán nyerhetsz időt.) A legfontosabb eltérés az európai stílusú versenyzéshez képest a sárga zászlók használatában van: a NASCAR-ban minden sárga zászlós periódus (caution) idején automatikusan beküldik a felvezető autót, függetlenül attól, hogy a pálya melyik része veszélyes. Emiatt a boxstratégiáknak rugalmasabbnak kell lenniük, mint Európában - változatosabbak is. Az utolsó rendes etapon belüli sárgákat leszámítva a mezőny nagy része itt is szinte minden sárga alatt kiáll kereket cserélni és/vagy tankolni, de a sárga alatti első teljes kör idejére a boxutcát a vörös alapon sárga kereszt jelű zászlóval lezárják. A boxban a sebességhatár pályafüggő, boxot a csapatok a rajtsorrend alapján jogosultak választani. Általában a pole-ból indulóé az utolsó box, ahonnan a legkönnyebb kigyorsítani, ezen kívül az első box kedvelt még a könnyű beállás miatt, valamint a boxfalon a garázsok felé vezető utak előtti, vagy azok utáni első helyek, hasonló okokból. Boxstratégiákról - igen :) - később. Na, de vissza a zászlókhoz. Minden sárga idején a legelső olyan versenyző, aki körhátrányban van, visszaveheti a körét (free pass, Aaron's Lucky Dog), ezzel ösztönözve a hátsó alakzatokban a versengést. A sárgát zölddel oldják, nem az dönti el, hogy mikor gyorsulnak versenysebességre, aki vezet. Újabb eltérés: ha lekörözés előtt állsz, akkor kék alapon sárga csíkos zászlót kapsz, ami viszont csak jelzésértékű, nem kötelező elengedned azt, aki le akar körözni. A piros és a fekete jelentése már ismerős: a versenyt leállították, illetve ki vagy zárva, pl. ha nem tudsz versenysebességgel haladni. Utóbbit lengetik letöltendő büntetés esetén is, pl. ha átlépted a sebességhatárt a boxban. Van két zászló, amit csak road course-okon használnak: a kék (veszélyes pályaszakasz, de nem tilt előzést) és a sárga-piros csíkos (ismerős: csúszós pálya, de törmeléket és dolgozó pályamunkásokat is jelöl). Bizonyos versenyeken pénzdíjat kap az, aki féltávnál vezet (a Daytona 500-on pl.).

Aki eddig túlélt mindent, az legalább még két zászlót láthat a verseny végéig. A fehérrel jelzik, hogy még egy kör van hátra, és - meglepetés! - a kockás zászlóval végződik a futam. Most jön a trükk. Régen pl. az idei Brazil Nagydíjhoz hasonlóan a NASCAR-ban is megesett, hogy sárga zászlós periódus alatt ért véget egy futam - elég gyakran, hiszen az utolsó körökben a nagy igyekezet könnyen okozhat bukást, különösen bolyban. A botrányosan impotens jelenség száműzése céljából bevezették a green-white-checkered szabályt, azaz: ha a normál versenytáv sárga zászló alatt érne véget, akkor a versenyt nem intik le, hanem tovább köröznek a veszély elmúltáig. Ekkor zöld zászlóval elengedik a mezőnyt két körre: az első kör végén, avagy a következő (utolsó) kör elején meglengetik a fehér zászlót, majd a kör végén leintik a mezőnyt. Az utolsó körön már nincs caution; ha az első körön megint caution van, akkor a procedúrát még kétszer lehet eljátszani; az utolsó alkalommal már az utolsó előtti körön sincs sárga, bármi történjék is. A szabály egyetlen hátulütője, hogy ezzel mindenképpen túllépik a versenytávot – nem nehéz belátni, hogy ez mennyire megkavarhatja az üzemanyag-stratégiákat. :)

Vége van, nyertünk, levezető kör, a végén a célegyenesben gumifüstölés a győztesnek, majd irány a pódium (Victory Lane), ami kevésbé színpadias, mint Európában. Ott az autó, az egész csapat, a riporterek, a Miss Sprint Cup-ok, viszont nincs ott a 2. és a 3. helyezett. (Bajnokavatáskor hasonló procedúra van, akármilyen pozícióval is lett bajnok a bajnok.)

U.i.: Nem, amit a volt F1-pilóta Juan Pablo Montoya leművel a fenti futamon, az nincs benne a szabálykönyvben, és példa nélkül áll a NASCAR történelmében, ahogy az eset következményei is.

Folytatás a pontrendszerrel. Régi motorosoknak: nyugi, csak az elején lesz ilyen szájbarágós.