Utaltam már rá, hogy az egyszeri NASCAR-néző számára a show-nak ez a része tűnhet a legegyszerűbbnek: csak fordulj mindig balra! Míg az elsőre bonyolultnak tűnő szabálykönyv esetében érdemesnek tűnt a minél egyszerűbb megfogalmazásmódra törekednem az érdeklődés felkeltéséhez (és az eposzírás elkerüléséhez), a versenypályák elsőre egyszerűnek tűnő megközelítése szerintem épp ellenkező hozzáállást kíván: ebben az esetben az ördög a részletekben rejlik. Ez ettől lesz érdekes.

A „NASCAR” és az „oválpálya” szavak gyakorlatilag összeforrtak az idők folyamán, és nem véletlenül. A három nemzeti bajnokság futamainak nagy részét ilyen pályákon rendezik; a Sprint Kupában harminchatból harmincnégyet. Ezt a harmincnégy versenyt 21 oválpályán bonyolítják le, úgy, hogy pár helyszín kétszer szerepel a versenynaptárban. Ovál és ovál közt azonban meglepően sok különbség van a pályák hossza, a pályák alakja, valamint a kanyarok és egyenesek dőlésszöge, hossza és száma alapján. Az egyetlen, ami egy kivétellel minden oválpályánál állandó, az a kanyarok számozása: minden oválpályán négy kanyart számoznak be, függetlenül attól, hogy ez vezetéstechnikailag hány különálló kanyart jelent a versenyzők számára.

A leggyakoribb csoportosítás a pályák hossza alapján történik, mert ez rendszerezi a legegyszerűbben a számtalan kanyarhosszt is, ami a kocsik beállítása szempontjából az egyik legalapvetőbb dolog. Pályahossz alapján háromféle pálya van: a legfeljebb 1 mérföldes rövid pályák (Martinsville, Bristol, Richmond, Dover, Phoenix), az 1 mérföldnél hosszabb, de 2-nél rövidebb köztes (intermediate) pályák (New Hampshire, Darlington, Charlotte, Chicagoland, Homestead, Kansas, Kentucky, Las Vegas, Texas, Atlanta), valamint a legalább 2 mérföldes superspeedway-ek (Fontana, Michigan, Daytona, Indianapolis, Pocono, Talladega). Bristol és Martinsville félmérföldes, ún. bullringek, Dover és Phoenix pedig egymérföldes, ún. mile ovalok. A köztes pályák közül New Hampshire csak nevében az, gyakorlatilag egy rövid mile oval, alig hosszabb, mint 1 mérföld. Darlington egészen különleges, róla lesz még szó. A többi köztes – Atlanta kivételével – mind standard 1,5 mérföldes pálya. A superspeedway-ek közül Fontana és Michigan kétmérföldes, a többi 2,5, Talladega még több.

Szintén gyakori csoportosítási szempont a pályaalak. Olvasóm legyint, „ovál, ovál, mi más lehet még?” A legalapvetőbb tényleg a sima ovál, a legjobb példa Indianapolis: szabályos téglalap alak, négy jól elkülöníthető kanyar ugyanakkora dőlésszöggel és hosszal. A leggyakoribb viszont az, hogy az első kettő és az utolsó kettő kanyar gyakorlatilag egy-egy kb. 180 fokos kanyart alkotnak, amit két egyenes köt össze. Ettől függetlenül ide tartozik minden olyan pálya, amelynél a többé-kevésbé szabályos téglalap alak két hosszabbik oldalát alkotó két egyenes… egyenes. És nem szakítják meg őket további – nem számozott és szinte mindig padlógázas – hajlatok. Klasszikus, sima oválpálya Indianapolis mellett Homestead, New Hampshire, Dover, Martinsville, Bristol és Darlington. A további kategóriákat az határozza meg, hogy milyen hajlat szakítja meg a célegyenest (illetve Phoenix esetében a hátsó egyenest). Ha az egyenesen egy törés található, akkor a pályaalak neve tri-oval (Daytona, Talladega, Kansas, Kentucky, Las Vegas, Chicagoland, Phoenix), ha két törés, akkor quad-oval (Texas, Charlotte, Atlanta), ha pedig az egész „célegyenes” valójában egyetlen folyamatos hajlat, akkor D-alakú ovál (Fontana, Michigan, Richmond). Chicagoland annyiban különleges, hogy ott a hátsó „egyenes” ír le egyetlen folyamatos ívet.

És akkor ott van Pocono… Pocono egyedi. Alapvetően nem téglalap, hanem háromszög alakú, három „rendes”, számozott kanyarral és három egyenessel. Ha mindez nem lenne elég, mindhárom kanyar más-más dőlésszögű és hosszúságú, mert eltérő pályákról mintázták őket.

Még egy szempont alapján érdemes csoportosítani az oválpályákat, ez pedig a kanyarok dőlésszöge és hossza. Ezt valójában már érintettem ebben a bejegyzésben. A kérdés a következő: vajon a Döntött Kanyarok (szándékos volt :)) elég meredekek és hosszúak (nagy sugarúak) ahhoz, hogy egy NASCAR-autóban padlógázzal be lehessen őket venni, vagy sem? Daytonában és a Talladegán igen, máshol nem. Előbbi kettő az ún. „szűkítős pálya”, ahol minden motorra szűkítőt (restrictor plate) szerelnek fel, hogy csökkentsék a sebességeket. Mindkettőt kétszer látogatja a Sprint Kupa, így jön ki a négy szűkítős verseny egy évben.

…Persze a NASCAR nem csak oválpályás versenyzésből áll. A Sprint Kupában évente egy-egy versenyt rendeznek Watkins Glenben és Sonomában – mindkettő régi road course, olyan emelkedőkkel, befelé, vagy kifelé döntött, gyors és beláthatatlan kanyarokkal, amik a mai F1-es pályák nagy részén nyomokban sem találhatók. Nem csak az USA, hanem a világ legjobb pályái közé sorolható mindkettő. (Amúgy a Glen volt az Amerikai Nagydíj egyetlen igazán népszerű otthona - 1961 és 1980 között rendezték itt a versenyt.) Azt hiszem, hogy nem egyedüliként szeretnék több road course-t látni a Sprint Kupa versenynaptárában. Valójában épp azért fogok megnézni bizonyos Nationwide-futamokat (és írni is róluk természetesen), mert a NASCAR-nál a Sprint Kupát illetően az ilyen jellegű kérések eddig süket fülekre találtak. A Nationwide ugyanis a Glen mellett rendszeresen látogatja a Road Americát (újabb klasszikus), illetve 2013-ban megy Mid-Ohióba is (még egy) – tavaly Montrealban volt versenyük. A Sonoma Raceway viszont nincs benne a naptárukban. Szóval főleg a road course-os versenyeket fogom nézni a Nationwide-sorozatból. Amúgy vicces az oválpályák viszonylatában a road course-ok definíciója: olyan versenypályák, amelyeken… wait for it… bal- és jobbkanyar is található. :D

Hát röviden ennyi, ez most az új NASCAR-nézőknek (ha van ilyen, ennek a blognak a hatására) lehet, hogy sok volt. A következő posztban a versenystratégiákról, valamennyi beállításról és/vagy a már említett pack racingről lesz szó részletesebben, azt követően már tényleg szubjektívebb irányt vesz a blog. Hittérítésen kívül ezek az alap bejegyzések azért is hasznosak, mert hivatkozási alapként szolgálhatnak majd – számomra. Nem túl ismert a NASCAR Magyarországon, ezért szerintem, ha egy egyszeri néző majd pl. júniusban véletlenül idetéved, akkor annak arra lenne majd szüksége, hogy a blogbejegyzések felében fogalmakat magyarázzak. Amihez nekem viszont nincs kedvem… ezért inkább most szánok erre egész bejegyzéseket.