A címben feltett kérdés nem költői. Ugyanis itt nem egy bankról, és nem egy színészről van szó. Az "ebben a sorozatban milyen a pontrendszer?"-kérdésre a Sprint Kupa-nézők 2004 óta jóval hosszasabban kénytelenek magyarázkodni más sorozatokhoz képest, ha érdemi választ szeretnének adni. Akár úgy ítéljük meg, hogy a rendszer működik, akár úgy, hogy nem, egy dolog biztos: a szokásosnál bonyolultabb. Ezt bogozzuk ki hajtás után.

A NASCAR Sprint Kupa versenyein maximum negyvenhárom autó indulhat, a győztes 43 pontot (és automatikusan 3 bónuszpontot), a második 42-t, majd minden további befutó egy-egy ponttal kevesebbet kap, tehát a pontrendszer egészen az utolsó versenyzőig differenciál az indulók között. Ezen felül 1 bónuszpont jár annak, aki a legtöbb kört vezette a verseny folyamán, valamint 1-1 bónuszpont mindenkinek, aki legalább egyszer elsőként haladt át a célvonalon. Sárga alatti kör számít, büntetés terhe mellett vezetett kör nem. Nem nehéz kitalálni, hogy a győztes tehát legalább 47 és legfeljebb 48 pontot szerez egy versenyen, valamint hogy minden további befutó az alap pontszámához képest legfeljebb két ponttal szerezhet többet. Egy versenyző egy évben csak egy nemzeti bajnokságban szerezhet pontot, tehát pl. ha valaki a Sprint Kupába nevezett, de indul egy Nationwide-futamon is, akkor utóbbin nem kap ponto(ka)t. Pilótacsere megengedett, de minden pontot az kap, aki a rajtnál az autóban ült.

Így gyűjtögetik a pontokat a versenyzők a 36 futamos bajnokság első 26 futamán. Ezt követően a bajnokságban az első tíz helyen álló, valamint a maradékból a két legtöbb győzelmet számláló versenyző pontszámát egységesen 2000 pontra állítják. Az első tíz addig elért futamgyőzelmei mindezen felül egyenként 3-3 pontot érnek az érintett pilótáknak. Innentől kezdve az utolsó tíz futamon ismét az előző bekezdésben részletezett módon osztják ki a pontokat. Ez a tíz futam a Hajsza a Sprint Kupáért (Chase for the Sprint Cup). Résztvevője az említett tizenkét pilóta, és bár a versenyek gyakorlatilag ugyanúgy zajlanak a Chase-ben, mint előtte, a pontrendszer garantálja, hogy e tizenkét pilóta valamelyike nyerje meg a bajnokságot. Mégsem volt olyan bonyolult… :)

A Chase-nek bevallottan hármas célja van: egyrészt a végső győzelemre reális eséllyel rendelkezők közti pontkülönbségek eltörlésével növelni az esélyét annak, hogy a bajnokság csak az utolsó fordulókban dőljön el, másrészt külön jutalmazni a futamgyőzteseket, harmadrészt pedig növelni a TV-nézettséget. Mindhárom abszolút érthető, és az elsőt valószínűleg el is érte a rendszer, bár nincsenek „mi lett volna, ha”-statisztikáim. Itt van néhány. Külön említést érdemel a "végső győzelemre reális eséllyel rendelkezők"-kitétel. A Chase tizenkét versenyző kivételével mindenkitől elvesz minden esélyt a bajnokság megnyerésére már 26 futam után. Ebben olyanok is benne vannak, akiknek a pontátállítás előtt még volt matematikai esélye. Erre a riposzt az lehet, hogy az empíria szerint szinte mindig olyan pilóta nyeri a bajnokságot, aki 26 futam után a top 10-ben volt. Ami a második célt, a győzelmek jutalmazását illeti, azt szerintem nem érte el a rendszer – a 2012-es bajnok Keselowski pl. a tíz futamból kilencszer végzett a top 11-ben. Összességében azokkal értek egyet, akik szerint a pontrendszer még mindig jobban díjazza a stabil, állandó jó teljesítményt, mint a futamgyőzelmeket. A harmadik faramuci kérdés, és igazából önálló téma. Itt most legyen elég annyi, hogy a Chase kezdete valószínűleg nem véletlenül esik egybe az NFL idénykezdetével. A rendszer eleve nagyon hasonlít az amerikai fociéra: itt az első 26 futam az "alapszakasz" és az utolsó tíz futam a "rájátszás".