Írjunk ide, mert miért is ne...
"Tetszhalott" állapotból ébresztem fel a blogot, azzal, hogy egy eredetileg az Index-fórumra szánt posztot itt jelenítek meg. Nem ígérem, hogy ezzel most minden visszatér a régi kerékvágásba... "majd meglátjuk - mondta a zenmester." :)
Szóval folyamatosan vissza-visszatérnek a gondolataim ehhez a szezonhoz a múlt vasárnapi homesteadi szezonzáró óta.
Van különbség jó beállítás és jó beállítás között. Jeff Gordoné az utóbbi volt. Hogy miért nem volt ez elég? Mert nem ez kellett…
Ha összevetjük a Sprint Kupa – akkoriban még más névvel illetett – első szezonjának mindössze nyolc futamból álló versenynaptárát az ideivel, akkor egyetlen közös nevet találunk csak, a Martinsville Speedway-t.
Nem tudom, hogy ki látta és ki nem ezt a "29 Ways to Stay Creative" elnevezésű remek koncepciót. Én régebben találkoztam vele, de most újra elővettem, és különösen felkeltette a figyelmemet a "Try Free Writing" névre hallgató harmadik pont. Nos, ez a blog pontosan erre a felszólításra hallgat - részben...
Sok dolog kapott a megszokottnál talán kevesebb figyelmet a múlt heti fontanai Sprint Kupa-futamot követően a Hamlin-Logano-párbaj és Denny Hamlin sérülése miatt. Ilyen volt az a tény, hogy Brad Keselowskinak nem sikerült begyűjtenie sorozatban ötödik top 5-jét, míg Dale Earnhardt Jr-nak sikerült sorozatban ötödik top 10-ét és nem mellesleg az élre állt a bajnokságban. Vagy az, amiért Tony Stewart olyan borzalmasan felkapta a vizet a futam leintése után...
Ezek a tesztek csak úgy jönnek maguktól, anélkül, hogy tudnék róluk. (Ez egy implicit felhívás volt arra, hogy a kommentek közé valaki beszúrjon egy tesztnaptárt. :)) Bár tény, hogy valószínűleg ez az első alkalom, hogy a csapatok egy része elhasznál egyet a csapatonként engedélyezett négy tesztnapból. Hajtás után kiderül, kik voltak "türelmetlenek"...
Leginkább ezt lehetne az orra alá dörgölni Denny Hamlinnek és Joey Loganónak a fontanai Auto Club Speedway-en rendezett NASCAR-futam utolsó kanyarjában történtek fényében. Amikor megláttam az ambulanciát a földön fekvő Hamlin körül sürgölődni, akkor az hirtelen egészen más színben tüntette fel előttem az egész kakaskodást, ami még az előző futamon, Bristolban került reflektorfénybe.
Legfeljebb ennyit lehetett biztosan állítani a tennessee-i félmérföldes ovál kanyarjainak dőlésszögéről 2007-ig. A pálya egy 1969-es újraaszfaltozást követően hosszú évtizedekig azzal kérkedett, hogy ott találhatóak a NASCAR-versenypályák legmeredekebb kanyarjai, de egy bizonyos Ryan Newman nem hitt nekik...
“Alig hittük, hogy egyszer ez is eljöhet még”, hogy némi képzavarral a címben és az indítással is egy magyar előadóművészt idézzek egy amerikai verseny kapcsán. Kasey Kahne végre futamot nyert idén. Brad Keselowski és Dale Earnhardt Jr. ugyan nem, de helyette úgy látszik, hogy valami sokkal fontosabb dolog néz ki nekik 2013-ban.
Úgy nézett ki, hogy most már tényleg újra eljön Kyle Busch napja, de aztán megint elbaltázta. Kétszer. Úgy nézett ki, hogy Kasey Kahne ezúttal átmenti a győztes formáját edzésről versenyre, de aztán kikapott – épphogy. Úgy nézett ki, hogy Jimmie Johnson megint a „dobogón” végez, de aztán csak 6. lett. Úgy nézett ki, hogy tisztában vagyok a NASCAR legalapabb alapjaival, de aztán kiderült, hogy mégsem. Úgy nézett ki, hogy Matt Kenseth a 18. rajthelyről maximum egy top 5-ig jut, de aztán megnyerte a futamot…
