Döntött kanyar

Sir Frank Williams banális megjegyzése az 1990-es évek elejéről („minden szezonkezdet egy ugrás az ismeretlenbe”) nem lehetne igazabb a NASCAR Sprint Kupa 2013-as szezonjára. Utólag rossz döntésnek tűnik, hogy nem írtam bejegyzést minden nap végén, ha már egyszer szinte végignéztem a tesztet, elvégre annyi minden előjött, köztük sok váratlan dolog is…

Amikor e sorokat írom, még csak két nap telt el a három napos tesztből, de úgy érzem, hogy annál többet, mint amit emlékeztető gyanánt feljegyeztem közben magamnak egy kis TXT fájlba, nem tudok belezsúfolni egy bejegyzésbe. Sőt így is kettő lesz belőle.

Ez az első, és itt kapnak helyet a legfontosabb dolgok. Haladjunk szépen sorjában! Kezdjük az előzetesben feltett első kérdéssel: van-e komoly különbség a kocsik között teljesítmény tekintetében? Ez nyilván vitatható, de szerintem van. Keselowski (megint ő :D) már a Charlotte-i tesztet követően rá jellemző módon nagy bátran bemondta (hatodik kérdés), hogy szerinte a Toyoták jobbak a többieknél. Az első napon ez Daytonában így is volt. Itt azonnal megjegyzem, hogy nem a nap végi eredménylista a fontos, mivel azon az első négy helyezett toyotás „csalt”, és az idejüket egy négyautós bolyban érték el. De úgy általában is ők, különösen a Joe Gibbs Racing csapat versenyzői voltak elől, meg Jeff Burton egy Chevy-vel. Az is jellemző volt, hogy a Fordok többsége alkotta a hátsó traktust. Toyota, Chevy, Ford. A második napra Burton csapattársai (Kevin Harvick és Paul Menard) is feljavultak a Chevy-kkel, gondolom Burton megosztotta velük a beállításokkal kapcsolatos észrevételeit , de az alapvető erősorrend megmaradt. Szerintem ez ma sem fog változni, úgyhogy érdemes lesz figyelni a híradásokat az ezzel kapcsolatos módosításokról a Shootout (hivatalos új nevén The Sprint Unlimited) előtt.

A második kérdés arra vonatkozott, hogy lesz-e tandem. Lett. Csak nem volt semmi értelme. Az első nap során a 2003-as bajnok és kétszeres Daytona 500-győztes Matt Kenseth és Denny Hamlin (vagy Kyle Busch, nem emlékszem), két toyotás, eltolt egy szokásos egy-két körös tandemet, csak éppen alig voltak gyorsabbak, mint az egyedül futók. 194-195 mph-val mentek kb., miközben a legjobb egyedül futó, Jeff Burton, kb. ugyanezt az időt érte el.

És akkor jöjjön a feketeleves! Baj volt a bollyal. Nem is tudom, hol kezdjem. Talán ott érdemes, hogy mi változott a kocsik szűkítős pályás-konfigurációján. (Azt tudjuk, hogy a köztes pályákon gyorsabbak, mint tavaly voltak.) Itt kisebb lett a spoiler és puhább a szűkítős pályákon ugye fix hátsó rugó. Hatások? A várakozásokkal ellentétben jóval kisebb aerodinamikai, és nagyobb mechanikai leszorítóerő hátul. Utóbbi miatt az egyedül futó autók jobban viselkedtek, mint tavaly, viszont bolyban, ahol ugye az előbbi hatása dominál, a vártnál sokkal kisebb volt a tapadás, és jóval túlkormányzottabbakká váltak a kocsik. Az első napon a négy toyotás mini-bolyában Kyle Busch ingott meg (kb. 8:40-től) az 1-es kanyarba menet, amikor Mark Martin, az állandó mezőny 54 éves rangidőse, és a NASCAR Stirling Moss-a (hatszor lett második, de sosem nyert bajnokságot), hozzáért a kanyar bejáratánál. A második nap első pack run-ján Jamie McMurray tette ugyanezt (kb. 8:15-től) senkitől sem zavartatva a 4-es kanyar kijáratánál, majd ugyanabban az etapban ugyanott Greg Biffle majdnem teljesen keresztbeállt, de megfogta (13:20). Végül a második etap vége felé Dale Earnhardt Jr. hozzáért Marcus Ambrose-hoz a hátsó egyenesben, aki beleállt a falba, minekutána érkezett a szezon első Big One-ja. Öröm az ürömben, hogy a Fordok sebességhátránya bolyban eltűnt, sőt némi extra instabilitás árán (Biffle, Ambrose) az első etapban ők voltak a boly legjobbjai. A második etap lassabban ment (199 helyett 197-tel kb.), gondolom mindenki módosította a beállításokat egy kicsit több (a fordosok esetén egy kicsit még több) tapadás érdekében. Végül még egy megjegyzés a kisebb spoiler hatásáról: a kisebb magasság miatt kisebb „lyukat” üt a levegőbe a hátul jövő autónak, imigyen kisebb szélárnyékot kreálva. A versenyzők panaszkodtak, hogy nehezen érnek fel az előttük haladó mögé, és valóban, sokkal „lazább” bolyt láthattunk, mint az utóbbi években, nem volt utazás az elől haladó mögött, hanem keményen kellett nyomni, hogy egyáltalán együtt maradjon a boly. Megnőtt a légellenállás, gyorsabban elérték a határát. Végeredményben az látszik tehát, hogy eleve nehezebb behúzatnia magát az embernek, és ha sikerült is, akkor is a boly nagy részében egy sajátos „múzeum-szabály” van érvényben, mert a legkisebb érintkezésből is tömegbaleset lehet. Utóbbit további beállítás-változtatással (puhább kocsi, több mechanikai leszorítóerő, nagyobb tapadás, kisebb sebesség) lehet enyhíteni. Előbbit csak a NASCAR tudja, ha úgy általában (nem csak márkaspecifikusan) változtat az aero-szabályokon – ezt kell nézni a Shootoutig. Tandemet csak két olyan autó csinálhat, akik ketten együtt futnak a bolytól külön, vagy közvetlenül a boly legelején, mert ezekben az esetekben a kisebb „lyuk” a levegőben még elég aerodinamikai leszorítóerőt és tapadást engedélyez nekik ehhez.

Még valami: az előző kocsikkal ellentétben a hatodik generációssal működik a felső sáv – tavaly ugye a boly felső oszlopa látványosan nem tudott előrébb jutni az alsóhoz képest – és a versenyzők most többet mozogtak, keresték a megfelelő sávot, kb. mint régen. Ugyan utóbbi szerintem majd „beáll”, de a versenyképesebb felső sáv mindenképpen pozitív.

A Big One-nak azért szintén nagy hatása volt: úgy általában benne voltak azok, akiket az ág is húzott a teszten – a rosszul menő Fordok (Keselowski, Joey Logano, Ambrose, Edwards) – valamint egyebek mellett Jeff Gordon is, akinek a szerencséje úgy látszik nem sokat változott tavalyhoz képest. Utóbbi amúgy is azon kevesek között volt, akiket egy kisebb technikai gond is sújtott még az első nap. Akár azért, mert összetörtek a kocsik, és nem voltak pótalkatrészeik, akár azért, mert a pack runnal elvégezték a tesztprogramjukat, kb. egy tucat csapat már tegnap este visszautazott a főhadiszállására (szinte minden csapat Charlotte-ban székel).

Az előzetesben külön kiemelt versenyzők közül Danica Patrick okozta talán a legnagyobb meglepetést: a nő kifejezetten jól ment, pedig neki is voltak technikai gondjai. Csak egyedül futott, és közülük mindkét nap a legjobbak között volt. Dillon és Stenhouse Jr. is jól mentek, azonnal hozták a csapatársak szintjét. Matt Kenseth-ről már szóltunk, az ő váltása több mint jól sikerült, a leggyorsabbak között volt. Joey Logano teljesítményét nehéz megítélni: egyedül lassú volt, de a bajnok csapattárs Keselowski is, tehát valószínűleg az autóval van gond. Mindketten Forddal mennek.

A második bejegyzés a tesztről a teszt hangulatáról fog szólni.