Sokkal könnyebb a rajongó helyzete, ha a versenyzők helyett a csapatok között próbál erősorrendet felállítani, mivel esetükben szerintem sokkal kisebb a szórás eredmények tekintetében. Ettől függetlenül jó pár olyan jellemzője akad a csapatoknak, amiket ritkábban említenek meg a NASCAR-ról szóló híradások. Az alábbiakban főleg ezeket mutatom be.

A rangsorolás alapja a csapatok esetében elsősorban nem a teljesítmény lesz, hanem az, hogy nagyságrendileg mióta vesznek részt a Sprint Kupa küzdelmeiben. Mindig is szerettem a történeti alapú megközelítéseket, ráadásul mind a szervezetméret, mind a napjainkban mért sikeresség többé-kevésbé arányos azzal, hogy mikor kezdett az adott istálló, mennyi történelmi tapasztalatot halmozott fel. Ezzel együtt nem győzöm hangsúlyozni, hogy a NASCAR-ban mennyivel könnyebb megtörni egy ilyen trendet, mint az F1-ben. Majd mindjárt mutatok rá példákat itt is.

A történelmi csapatok sorába a Hendrick Motorsports, a Joe Gibbs Racing, a Roush Fenway Racing, a Penske Racing, a Richard Childress Racing, a Wood Brothers Racing és a Phoenix Racing tartozik. Ugyan az alapítási évük tekintetében azért jókora különbségek vannak köztük (a legrégebbit, a Wood Bros-t 1950-ben, a legújabbat, a JGR-t pedig 1991-ben indították útjára), közös jellemzőjük, hogy a 2000-es évek új csapataihoz képest már mindannyian nagyon tapasztaltnak, és többségükben nagyon sikeresnek számítanak, de legalábbis a Phoenix kivételével mindegyik számított már a legjobb csapatnak valamikor a működése során. Mind közül a Hendrick Motorsports tűnik a legjobbnak. 1984-ben mutatkoztak be, és már 1986-ban bajnokesélyes kocsijuk volt Tim Richmonddal a volánnál. A bajnoki cím végül 1995-ig elkerülte őket, azóta viszont 18 év alatt 10-szer az ő versenyzőjük nyerte meg a kupát, ami elég durva. A Joe Gibbs Racing szintén top csapatnak számít, ők 1992-ben álltak először rajthoz és három bajnokságot nyertek eddig, az elsőt még 2000-ben. Joe Gibbs rendhagyó pilótaválasztási kritériumairól már kétszer is ejtettem szót, emellett aránylag nagy port kavart, amikor a csapat Chevy-kről Toyotákra váltott 2008-ban, mivel úgy érezte, hogy a Chevy nem támogatja őket annyira, mint a Hendricket, vagy az RCR-t. A Toyoták között egyértelműen a Joe Gibbs-esek lettek a legjobbak. A Roush Fenway Racing 1988-ban debütált, és két bajnoki címet nyert, 2003-ban Matt Kenseth-el, 2004-ben pedig Kurt Busch-al. Attól eltekintve, hogy a 2006-ban kezdődő Jimmie Johnson-féle Hendrick-dominancia óta nem termett számukra babér, még mindig ez a két szervezet számít a Hendrick-versenyzők legnagyobb kihívójának hosszú távon – a Roush Carl Edwards-al fájóan kis különbséggel esett el a 2011-es címtől, és mindkét csapat rendszeresen több autót jegyez a Chase-ben. Hogy a Penske Racing is méltó lesz-e a hosszú távú kihívó szerepére, az még a jövő zenéje, mindenesetre Brad Keselowski tavaly a csapat első bajnoki címét szerete meg az 1972-es indulás óta. A Richard Childress Racing szintén egy nagyon régi csapat, 1969-ben mutatkozott be, és náluk versenyzett a híres 3-as számú fekete kocsiban Dale Earnhardt. Ő hat bajnokságot szállított nekik 1981 és 2001 között. Azóta viszont a csapat hírneve kissé megkopott, és nem tudni, hogy képesek lesznek-e végül zöldágra vergődni. A Wood Brothers a NASCAR legrégebbi csapata. Egy egész blog is kevés lenne felsorolni a legnagyobb sikereiket – viszont lehet, hogy én vagyok béna, de nem találtam rá utalást, hogy számtalan eredményük mellett valaha is megnyerték volna kupát, talán mert a legnagyobb sikereik idején is megmaradtak a részszezonos indulás mellett. Ettől függetlenül rengeteg győzelmük van, és a leghíresebb versenyzők versenyeztek a patinás 21-es kocsiban (pl. David Pearson és Cale Yarborough). Az egész világon ők csináltak először a mai értelemben vett modern, minél gyorsabb boxmunkát szem előtt tartó boxkiállást, még az ’50-es években. Manapság nehéz idők járnak rájuk, eltekintve Trevor Bayne már említett daytonai győzelmétől. Egyautós kiscsapatként, és a NASCAR-ban normális ügymenetként „technikai szövetség” keretében motorokat és karosszériát kapnak a Roush-tól – gyakorlatilag a „fiókcsapatuk”. Végül itt van nekünk a Phoenix Racing, ami a NASCAR Minardija: 1989-ben mutatkozott be, de néhány győzelem kivételével nem vitték sokra, és a csapat anyagi helyzete manapság is bizonytalan. Kurt Busch pl. szponzor nélkül futott náluk a tavalyi év nagy részében. Ők is egy egyautós kiscsapat, a Hendrick egyik fiókcsapata.

A második kategóriába azok a csapatokat sorolom, akik viszonylag újak, ennek ellenére már aránylag sikeresek. Ilyen a Stewart-Haas Racing, a Michael Waltrip Racing (MWR), az Earnhardt-Ganassi Racing (EGR), a Richard Petty Motorsports (RPM) és a Furniture Row Motorsports. A Stewart-Haas csapat ezen a néven 2009-ben mutatkozott be, és Tony Stewart már 2011-ben bajnokságot nyert velük. Nem maguktól lettek ilyen erősek persze. Egyrészt a csapat elődje régebbi, 2003-as, másrészt Stewarték is a Hendricktől kapnak motorokat. Mindesetre ők az egyik kiváló példa arra, hogyan lehet jó versenyzővel és jó csapattal aránylag gyorsan a csúcsra jutni a NASCAR-ban, legyőzve a versenyképes technika megszerzése jelentette kihívást. Igen, a megoldás ebben az esetben a fiókcsapat-státusz, de a másik példa, Keselowski és az alapjaitól újjászervezett 2-es csapat példája esetében viszont nem az. Amúgy „ennek” a Haas-nak tudtommal nincs köze az indycaros Newman-Haas-csapat Haas-ához. A Michael Waltrip Racing hányattatott sorsú csapatként kezdte meg a működését még 2002-ben, de legközelebb csak 2005-ben indított kocsikat. A Toyota 2007-es bemutatkozásakor az elsők között váltottak, de egészen tavalyig nem értek el áttörést, ami komoly szponzorgondokban is kiütközött. Tavaly viszont Clint Bowyer három versenyt nyerve második lett a bajnokságban, ami valószínűleg stabilizálta a helyzetüket. Mindezt ráadásul teljesen függetlenként, nem pedig fiókcsapatként. Az IndyCarban sikeres Chip Ganassi 2001-ben vásárolta be magát egy NASCAR-csapatba, míg a Dale Earnhardt Inc. (DEI) 1996-ban alakult, majd a kettő 2009-re egyesült Earnhardt-Ganassi néven. Eddig csak futamgyőzelmekig vitték, de mind Ganassi indycaros, mind a DEI korábbi NASCAR-os sikerei nagy potenciált rejtenek magukban szerintem. Ők – és az szponzorok – valószínűleg az MWR-hez hasonló sikerévre várnak, méghozzá egyre éhesebben. Az idei évtől kezdve ők is a Hendrick-től kapnak motorokat. A Richard Petty Motorsports 2000-ben alakult, és 2009 óta fut ezen a néven, amióta a nagy múltú Petty Motorsports megszűnt. Ganassiékhoz hasonlóan ők is csak futamgyőzelmekig és a középmezőnyig jutottak eddig, viszont az előbbiekkel ellentétben nekik már 2013-ra is nehezen sikerült szponzorokat találniuk. Az RPM egy Roush-fiókcsapat. A Furniture Row Racinget én személy szerint nagyon bírom. Egyautós kiscsapat, de ennek ellenére hagyományosan stabil anyagi háttere van. 2005-ben indult, rendhagyó módon Coloradóban székel és az RCR fiókcsapata. Kurt Busch a hagyományos charlotte-i évadnyitó médiaesemény-sorozaton azt mondta, hogy szerinte vannak A-, B-, meg C-, sőt D-csapatok is, és hogy ő a Furniture Rownak B+-t adna.

Nos, én nem négy kategóriát állítottam fel, mint Kurt Busch, hanem csak hármat, amik közül a harmadik, á lá „futottak még”-kategória (képletesen… mert szó szerint semmiképpen sem) díjnyertes tagjai közt olyanok találhatóak, mint a vadiúj Swan Racing, illetve a Front Row Motorsports, BK Racing, és egyéb jellegtelen kiscsapatok. Ezek a csapatok hagyományosan, és különösen a világgazdasági válság kitörése óta, nagyon kevés szponzorpénzből gazdálkodnak, ezért elterjedt stratégia – inkább pénzügyi, mintsem versenystratégia – náluk az ún. start-and-park, ami azt jelenti, hogy esélytelenségük tudatában pénzügyileg jobban megéri nekik a sikeres kvalifikációt és az első pár kört követően önként a garázsba vonulni, és feladni a versenyt.